Januári játékaim véleményezése

A hónap során számos új indie játékot volt alkalmam kipróbálni, melyekről zömében első benyomásaimat osztottam meg veletek videó formájában. Ebben a cikkben szeretnék kicsit tisztább fejjel egy-egy rövid véleményezést írni ezekhez a játékokhoz, amik olyan tapasztalatokat is magukba foglalnak, amit az első 20-30 perc alatt nem volt alkalmam átélni vagy elmondani. Sajnos nem mind volt pozitív a végeredmény némi utána gondolás után, de szerencsére volt köztük nagyon jó játék is. Jöjjenek tehát a Tharsis, Stone Tales, The bug butcher, Jotun és Fullblast rövid ismertetői az én olvasatomban.

Tharsis

Az “űr-kockapóker”, ahol a tét a játékos ideje és idegrendszere, a győzelem pedig csak illúzió. Konkrétan a játék kegyetlenül szivatja a játékost és annyira random, hogy még a legjobb dobások mellett is könnyen bebukhatjuk az adott kört. Pedig az alapötlete a játéknak nagyon is jó és ezért is egy csalódás a számomra a Tharsis. Egy bajba jutott űrhajó legénységét kell managelnünk és döntéseink nyomán hozzásegíteni őket a túléléshez, miközben használjuk a hajónk rendszereit és embereink képességeit. Emellé még egy korrekt vizualitás is párosul. Hogy lehet ezt elrontani? Nagyon is sok módon.

Bár elsőre tetszett a játék, sajnos néhány vesztes próbálkozás után rá kellett döbbennem arra, hogy jobb nyerési esélyeink vannak egy lottó húzáson, mint itt. És pont ez a többrétegű szivatás az, ami megöli a játékot, és ezzel sokan mások is egyet értenek a Steam-es oldalán. Történetesen a játék random generált események sorával szivatja a játékost, amiket kizárólag szerencsés kocka dobásokkal lehet megoldani. De ez nem minden, mert a dobásainkat tovább szankcionálja a játék (pl. bizonyos dobások esetén sérülünk, vagy eltűnik a kockánk végleg). A kocka mechanika miatt pedig nem a játékos döntésein múlik a siker, hanem egy véletlenszerűen generált dobáson, ami a döntésünk erejének illúzióját is aláássa a játékban. Gyakorlatilag random faktor random faktor hátán, ahol csak az egymásra épülő szerencsétlenségek adódnak össze, nyereség pedig szinte soha sincs. Így akár az első körben kaphatunk egy eredendően bukásra ítélt felállást.

A készítők már több útmutatót betettek a játékba, de itt komoly balansz változtatásra és átdolgozásra lenne szükség ahhoz, hogy a játék ne csak kudarcélménnyel tudja kecsegtetni a játékost. Nagy kár érte, mert az alapötlet tényleg jó. Kockák nélkül még talán működne is, de így sajnos nem több a Tharsis, mint egy pár órás időtöltés, amíg az ember rájön, hogy itt csak a játék nyerhet.

Stone Tales

Amit a videóban elmondtam, azt továbbra is tartom. A Stone tales koncepciója érdekes lenne, de a kivitelezése csapnivaló és ezt még az alacsony ára és indie mivolta sem menti fel. Ebből sokkal szebb játékot és érdekesebb játékmenetet is ki lehetett volna hozni, ami a Brothers-hez hasonló élményt kínált volna a játékosnak. Ehelyett egy elnagyolt és végtelenül egyszerű játékot kaptunk, ami ráadásul szerintem nem is néz ki jól (bár ez csak személyes vélemény). Ebben a formában a játék inkább tűnt egy programozói vizsga projektnek (lehet az is volt) vagy koncepciós alfa demónak, mint egy kész játéknak. És ha bárki úgy véli igazságtalanul szigorúan ostorozom a játékot, akkor ajánlom, hogy vessen egy pillantást a Bug butcher-re, ami ugyan ennyiért klasszisokkal többet kínál minden fronton, és csak 2 ember dolgozott rajta….

The Bug butcher

És ha már szóba került, jöjjön a Bug butcher, aminek kapcsán végre pozitívan tudok nyilatkozni a januári termésről. A játék hangulata és vizualitása fantasztikusan jól el lett találva és emellé élvezetes játék mechanika is társul változatos ellenfelekkel és izgalmas akcióval nyakon öntve. Akár egyedül vagy co-opban toljuk, garantáltan szórakoztató élményt nyújt majd és mindezt szinte ingyen kapjuk. Külön említésre méltó, hogy csupán 2 ember dolgozott a játékon, ami még tovább fokozza a pozitív megítélését a szememben.

Számomra mostantól a Bug butcher lesz az a viszonyítási pont, amihez a többi hasonló kaliberű játékot fogom mérni minden tekintetben, és őszintén szólva elég magasra tette a mércét.

Jotun

Egy másik nagyon jól sikerült indie játéka a januári felhozatalnak a Jotun. Bár a játék már 2015-ben megjelent, de csak most jutott el hozzám, és nagyon is hálás vagyok érte. A játék hangulata remek, megjelenítése nagyon tetszetős és a gerincét alkotó boss harcok iszonyatosan élvezetesek. Egy újabb remek példa arra, amikor a művészeti elképzelés és a játékmenet kivitelezése összhangban van egymással és ennek eredménye a Jotun is. Noha rövid a játék, de kellően tartalmas ahhoz, hogy legitimálja az árát.

Fullblast

A Fullblast a régi felülnézetes arcade shooter bullet hell műfaj egyik új képviselője. A játék azt nyújtja, amit ígér, felülnézetes lövöldét és sok színes pontot a képernyőn. Ami pozitívum, hogy van lokális co-op, ugyanakkor minden más tekintetben a játék középszerű. A vizualitásra nem különösebben egyedi, az ellenfelek sem. A leírása alapján modern köntösbe akarta tálalni a játék ezt a műfajt, de ennél én el tudtam volna képzelni szebbet, jobbat, érdekesebbet. Nem rossz a játék, alapvetően azt nyújtja, amit a zsánernek nyújtania kell, de nem tesz bele semmi újat vagy többet. Igazából ha lenne a Starcraft Wings of liberty Lost viking minijátékában co-op, akkor szó nélkül inkább azzal játszanék (bár lehet Arcade-ben megcsinálták azt is), ráadásul a Lost viking mellé állítólag adnak egy elég korrekt RTS játékot is 😛