Soma játék beszámoló

Az idei év általam várt horror játéka a Soma volt. Ez részben betudható annak, hogy idén elég gyenge volt eddig a felhozatal horror játékok terén, ugyanakkor azt is be kell vallanom, hogy horror alatt én már többre vágyom néhány ijesztésnél (jumpscare), amivel az ilyen játékok zöme mostanában operál, és a Soma pont valami ilyesmit kínált. A játékot a méltán híres (vagy jó értelemben rettegett) Amnesia alkotói készítették, ami számomra egyből érdekessé tette a címet. A játék első szakaszáról készült is egy “Első látásra” videó. Ez ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, ezért szeretném most nektek feltárni spoiler mentesen , hogy mit is kínál a játékos számára a Soma.

A Soma egy tudományos fantasztikus horror, ami egy filozófiai mélységekik hatoló és egyben nagyon nyugtalanító gondolatsort tár elénk az identitásunkról, a tudatról és hogy mit jelent embernek lenni. A történetről talán annyit mégis elmondhatok (hiszen ez le van írva a játék oldalán is), hogy a Pathos – II tenger alatti bázisán játszódik, ami elszigetelődött a világtól. A bázis kezd szétesni, az emberek eltűntek, a robotok embereknek képzelik magukat és furcsa lények ólálkodnak a folyosókon, amiket átsző valamilyen mechanikus háló-szerű dolog. Ebbe a helyzetbe csöppenünk bele némi felvezető után, amit nekem sikerült csaknem 50 percesre elnyújtanom, de a válaszokat csak ez után fogjuk megkapni a kérdéseinkre apránként, ahogy haladunk előre a játékban. A történet maga párbeszédekből, feljegyzésekből és hangnaplókból fog kibontakozni a cselekmény mellett, és de más hasonló játékoktól eltérően itt éreztem azt hosszú idő után először, hogy mindent meg akarok találni és végig akarok olvasni, hogy megértsem, mi is áll a dolgok hátterében, és nem bántam meg. Spoiler nélkül mondhatom, hogy a Soma története érdekes és egyben nagyon is elgondolkodtató, minden sci-fi rajongónak csak ajánlani tudom és bizony nem kevés töprengeni valót ad azoknak, akik valóban végig is gondolják azt a filozófiai mondanivalót, ami a játék mögött húzódik. Ráadásul itt-ott opocionálisan adódik náhány ötletes döntéshelyzet is, amik bár nem hatnak ki a további cselekményre, mégis jelentősen befolyásolják a játékos hangulatát, így ezeket is csak dícsérni tudom.

Screen_Screenshot_016

Az irányítás a horror játékoknál megszokott első személyű nézetben történik és nagyon le van egyszerűsítve. A tárgyhasználaton, megragadáson és eldobáson túl csak egy reflektorunk lesz ill. fogunk tudni guggolni és szaladni. Ebben ki is merült az irányítás és a kezelő felület is teljesen üres, nincs semmilyen kijelző vagy mutató rajta. Személy szerint úgy érzem, a játék elbírt volna egy inventory rendszert vagy egy naplót ill. valamilyen extra mechanikát, mint például az Amnesiából megismert őrület. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a kezelőfelületek hiánya és a leegyszerűsített irányítás segítik-e a beleélést vagy adnak-e hozzá az élményhez, de én nagyon jól megvoltam nélkülük és csak elsőre tűnt furcsának a hiányuk. A játék minden fontosabb résznél automatikusan ment, amit a főmenüből bármikor visszatölthetünk. Maga a játékmenet 2 szegmensből áll össze, amik általában felváltva, majd a vége felé kombinálva jelentkeznek. Az egyik a logikai, ahol kisebb feladványokat kell kitalálni a továbbjutáshoz (felírt kódokat megkeresni, beállítani valamilyen ketyerét stb…). A másik pedig a “lényekkel” folytatott bújócska.

SOMA_Screen (10)

A másik lehengerlő része a játéknak az a hangulata, amit a kiváló vizualitás és hangok kölcsönöznek neki. A játék látványra nagyon szépen és élethűen adja vissza a tenger alatti bázis atmoszféráját, amit helyenként erősen kikezdett a környezet. Ráadásul több kirándulást is teszünk majd a sötét tenger fenekére, ami meg egy külön élmény, hogy miként navigál a játékos a vízben, vagy a vízzel elárasztott folyosókon. A hangokhatások pedig mesteriek, amik mellé remek szinkronok társulnak a párbeszédeknél. A termekben végig hallható, amint a bázis falai roskadoznak a víz nyomásától, miközben a termek visszhangzanak az ürességtől, így az ember egyszerre érzi magát elszigetelten, miközben borsódzik majd a háta. A víz alatt minden hang tompán hallatszik, amire nagyon jó, hogy külön gondot fordítottak, mert segítik a beleélést. És mindezekre rátesznek egy nagy lapáttal az egyéb képi és hang effektek, amik főként akkor jelentkeznek, ha valami “gonosz” dolog ólálkodik a közelünkben. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a saját testünk ábrázolása ha lenézünk, de a történet alapján el tudom képzelni, hogy ez szándékosan van így.

SOMA_Screen (6)

Miután agyon dícsértem a történetet és a megjelenítést, nézzük meg, hogy mitől is fogunk félni ill. mit tudnak a “szörnyek”. A játékot a legtöbben azzal bírálják, hogy nem elég ijesztő, és ennek igazat is tudok adni. Nem fogunk nagyon felugrani a székünkből, bár biztos lesz pár hirtelen pillanat, az biztos. A “lényekkel” sem fogunk annyit összefutni, mint más játékokban, ráadásul nem nehéz őket lerázni vagy kicselezni. Ha elkapnak minket, elsőre csak megsebesítenek és csak a második összeütközés lesz halálos. Ha megsebesítenek, akkor kábán térünk majd magunkhoz, ami homályos látást és lassabb haladást eredményez, de van lehetőség az “extra élet” visszatöltésére, ha belenyúlunk a mechanikus világító izékbe (bocsi, nem tudom jobban körülírni őket), amik helyenként megtalálhatóak majd a játék során. Nem azt mondom, hogy nem para a játék, amikor ott vannak a “lények”, de közel sem olyan erőteljes, gyakori vagy izgalmas a találkozás, mint az Alien Isolation vagy az Amnesia esetében. Ugyanakkor a nyomasztó hangulat végig kíséri az egész játékot és 1-1 óra után biztosan fog kelleni az embernek még így is némi szünet.

SOMA_Screen (1)

Összességében a Soma egy nagyon jó sci-fi horror lett és méltó az Amnesia hírnevéhez. Nem a megszokott horror elemekkel operál, hanem inkább a mondanivaló és a hangulat a domináns és ezek keltik végig a nyomasztó érzést a játékosban. Nekem olyan érzésem volt, mintha az Alkonyzóna vagy a Végtelen határok egy része köszönt volna vissza a játékban, és ez dícséret a részemről. Emellett nincsenek túlzásba véve a puzzle részek és néhol opcionális döntések elé állítják a játékost, amik csak hozzá tesznek majd az élményhez. Mindazon által azt meg kell jegyeznem, hogy a játék 7-8 óra alatt végig vihető és nincs benne több végigjátszási kapacitás, így a majdnem 9000 Ft-os ár picit sok érte így lehet érdemesebb várni egy leértékelést. Aki nagy ijesztésekre és a szörnyekkel való bújócskára vágyik, azoknak inkább az Alien Isolation-t vagy az Amnesia Dark Descent-et ajánlom, amik az eddigi legjobb játékok ezen a téren. Ugyanakkor ha valaki tartalmas horror élményre vágyik, ami túlmutat a képünkbe ugró mechanikus plüssökön vagy ijesztő kreatúrákon, valamint nem csak végig akar rohanni a játékon, hanem időt szánva rá nyitott szemmel és elmével befogadni a mondandóját, akkor azoknak bátran tudom ajánlani a Soma-t, ha nem is teljes áron, de egy leértékeléssel feltétlenül.

Számomra üdítő színfolt volt a Soma a horror játékok egén, és nagyon bízom benne, hogy látunk még hasonlóan igényesen félelmetes játékot a jövőben is, és nem csak Freddy N+1. klónjai váltják majd egymást a piacon, mert az valóban ijesztő lenne.