A játékokról sokszor mondják, hogy embertelenül durvák és erőszakosak tudnak lenni, amik katasztrofálisan hathatnak a fiatalokra, ha azok nem kellő érettséggel fogadják őket. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a csokimázba bújtatott világunk mögött lévő valóság sokkal durvább, erőszakosabb és szomorúbb annál, mint amilyet valaha is ábrázolni tudtak a videó játékok.

Erre kívánta nemrég felhívni a figyelmet az UNICEF, amikor is számos játékost és játékiparban érdekelt személyt hívtak el egy készülő játék bemutatójára Elika’s Escape címmel. A játékban egy 7 éves kislányt alakíthatunk, akivel túl kell élnünk a háború szörnyűségeit egy mostanság oly népszerű túlélő játék keretein belül. A demonstráció annyira erőteljes volt, hogy többen kimentek a teremből. A játék természetesen nem volt igaz és nem készül ilyen projekt, ugyanakkor a történet, amit elmesélt már igen, és a demonstárció végén megjelent maga Elika, akinek a történetét elmesélte volna a játék. Ilyen és ehhez hasonló események mindennaposak számos afrikai országban.

Elgondolkodtató, hogy amikor számos játék élteti és dicsőíti a háborút vagy más borzalmakat ábrázol, addig a valóság szörnyűbb és megrázóbb tud lenni annál, amit egy harcedzett gamer is el tudna viselni. Ugyanakkor nagyszerű, hogy a játékokon keresztül el lehet mondani olyan történeteket, amiket máshogyan nem lehetne, meg lehet szólítani olyan embereket, akiket máshogyan nem érnének el, és fel lehet hívni a figyelmet olyan dolgokra, amiket máskülönben a szőnyeg alá söpör a média. Ettől lesznek többek a játékok, ha ehhez hasonló nemes célok szolgálatába tudjuk őket állítani.