Az utóbbi időben észrevettem, hogy néhányan nem képesek napirendre térni afelett, hogy miért nem játszom a játékot “profi” szinten és miért csinálok “égbekiáltó hibákat”. Azon túl, hogy irigylem őket, hogy csak ennyi gondjuk van az élettel szeretnék tiszta vizet önteni újra a pohárba, és elmesélni a viszonyomat a Hearthstone játékkal, hogy ez a hangos kisebbség is megbékéljen. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy ezt is csak pont azok nem fogják olvasni, akiknek igazán szólna, de ettől függetlenül leírom, hátha nem hiábavaló a dolog.

Számomra a Hearthstone az elmúlt 2 év legjobb játéka, ezzel töltöttem a legtöbb időmet és ennek szenteltem a legtöbb videót is. Élvezem a játékot és napi szinten játszom vele legalább 1-2 mérkőzést, hogy teljesíteni tudjam a napi küldetéseket vagy kipróbáljak 1-1 új paklit. Ugyanakkor nem tartom magam minden tapasztalatom ellenére sem profinak és nem is célom ilyen szinten játszani vagy ezt a benyomást kelteni. Csupán élvezetből játszom a játékot és készítek videókat. A videóimban az érdekes Hearthstone tartalmak bemutatásán van a hangsúly (új paklik, új tavern brawl stb…) és nem a játéktudásomon. Aki “profi” mérkőzéseket keres rossz helyen kutat. Ha valaki ezt nem érti meg és nem képes élvezni a videókat, akkor nyugodtan keressen más “profi” Hearthstone játékost, akit napi szinten nézhet és felháborodhat rajta. Nekem nem fog hiányozni az ilyen néző és az sem, hogy odapiszkítson a kommentek közé.

Másrészt a Hearthstone legviccesebb aspektusa az, amikor nem a tervek szerint mennek a dolgok és váratlan fordulatok adódnak. A játék fejlesztői is szándékosan mennek el ebbe az irányba, hogy az ilyen helyzeteket elősegítsék a sok random lappal és képességgel. Ebbe bele tartoznak a hibák is, amit a másik játékos ki tud használni és nyer. A profik is ugyan úgy szoktak hibázni 100%-os koncentráció mellett, anélkül, hogy egy fárasztó nap végén ülnének le játszani és  kommentelniük is kellene az eseményeket szimultán. Mégis ezek általában a leg intenzívebb és viccesebb szituációk közé tartoznak a játékban. Ha nem lennének hibák vagy lehetetlen szituációk, nagyon hamar unalomba fulladna a játék, ahogy a rangsorolt mérkőzis is eléggé egyhangú tud lenni azután, hogy beállt az aktuális metajáték.

Végül vizsgáljuk meg egy picit a profizmus fogalmát a Hearthstone tekintetében. Ez egy kártya játék. Tehát teljesen random, hogy milyen lapokat húzunk a paklinkból, amiknek jó részének már random képességei vannak egy random ellenfél random kártyáinak random képességeivel szemben. Ennek tudatában egy játék sikere 20%-ban az összeválogatott paklin, 10%-ban a játékos tudásán és 70%-ban a random szerencsén múlik. A profik attól profik, hogy ők jóval több időt töltenek el a játékkal és általában a legeredményesebb paklikat használják unásig, amivel minimalizálni tudják a random faktort, valamint jobban átlátják az esetleges kimeneteleit 1-1 mérkőzésnek és előre gondolkodva ennek megfelelően alakítják a saját taktikájukat. De még így is erősen érinti őket is a random faktor. Pont emiatt lesz népszerű a játék, mert egy átlagos játékosnak is ugyan azokat a szivatásokat kell kiállnia, mint egy profinak és így tud vele azonosulni. Az esetek többségében a lapjáráson múlik a győzelem, és nem a játékos bravúrján.

Ezek után, amikor munka és család után leülök videót készíteni egy fárasztó nap végén, miközben azt összefüggő és (többnyire) értelmes kommentárral kísérem akár 45-50 percen keresztül, akkor nem szeretném azt látni, hogy valaki kiakad azon, hogy mindezek után és közben vétek 1-2 hibát. Élvezzétek a játékot, szórakozzatok a videókon és nem kell túl komolyan venni. 🙂