Az idei év egyik várt horror játéka a The evil within, melyet ki is próbáltam tegnap egy másfél órás élő közvetítés keretében. Ugyan még csak bő másfél órám van benne, de ez alapján már kezd megformálódni bennem néhány benyomás a játékról. Még fogok vele játszani pár órát, mielőtt elkészíteném a bemutató videót, de azért röviden leírnám, mik a meglátásaim az első másfél óra után.

A játék hangulata nagyon jó és bízom benne, hogy a Resident evil sorozatot alkotó Shinji Mikami nem okoz majd csalódást a történetvezetésben. Az már biztos, hogy nagyon brutális csonkítások, torz holttestek és pokoli kreatúrák tarkítják majd utunkat így a játék szigorúan 18+-os.
Tetszik a lopakodási mechanika és az, hogy az ellenfeleket számos módon elintézhetjük: lelőhetjük őket, csendben lekéselhetjük őket vagy akár csapdába is csalhatjuk őket így a játékosra van bízva, hogy miként kíván haladni, bár a lopakodás a kifizetődőbb érzésem szerint. Ugyanakkor lesznek ellenfelek, akik ellen nem nyerhetünk és csak a menekülés marad.

Ami már nem annyira tetszett, az a 2:5 képarány, ami igen masszív fekete csíkokat eredményez a képernyő tetején és alján. Ez szándékos volt a készítők részéről és van is rá gyógyír, de nekem nagyon szúrja a szemem. Erre még ráerősít az idétlen kamera kezelés, ami sokszor kitakarja a karaktert vagy amit látnunk kellene. És ott van még a konzolos portolás miatti irányítás, amivel nem lenne gond, ha beadná mindig az akciókat, de itt is sokszor jól kell helyezkedni, hogy egy szekrény előtt állva beadja az elbújás ikonját, ami nagyon bosszantó tud lenni.

Remélem, hogy a játék története és hangulata kárpótol majd ezekért, és érkezik majd valami patch a PC verzióhoz, ami orvosolja ezeket.