Amikor megláttam az Axiom Verge első képsorait, rögtön a régi Probotector – Alien rebels jutott eszembe a Metroid mellett, melyekkel annyi kellemes órát töltöttem el gyerekként, és ettől a nosztalgikus érzéstől vezérelve vágtam neki a játéknak. Néhány óra játék után viszont rádöbbentem, hogy az Axiom Verge nem csak a nosztalgia faktor miatt szegezett a monitor elé, hanem azért mert JÓ. Olyannyira, hogy még az Első látásra videóról is megfeledkeztem, annyira magával ragadott a játék, így “csak” egy bemutató készült 🙂

Az Axiom Verge egy platform játék, ami nem titkoltan az általam is emlegetett elődökből merít (Metroid, Contra). A játék 2 fejlesztő Tom Happ (EA Tiburon studio és Petrogylph tagja) és Dan Adelman (9 évig a Nintendo of America vezető fejlesztője) keze munkáját dícséri, ami csupán egy otthoni szabadidős fejlesztésnek indult, ám pár év alatt egy önálló komoly projektté nőtte ki magát, aminek személy szerint nagyon örülök, és megemelem a kalapom a 2 jóember teljesítménye és szerintem bátran kimondható sikere előtt.

A játékmechanikában nincsen semmi korszakalkotóan új, de talán pont ezért volt számomra már-már frissítően szimpatikus, mert nem akarja megváltani a Világot. Oldalnézetben kell navigálnunk egy földöntúli virtuális világban, aminek minden egyes képernyője kézzel lett megtervezve és csaknem 1000 ilyen apró helyszínt járhatunk be. Kalandjaink során számos féle ellenféllel lesz dolgunk, miközben mi magunk is különböző lövedék típust és fejlesztést találhatunk, melyek segítségével elérhetőek lesznek a korábban elérhetetlen helyek. Mindezt pedig nagyon hangulatos 16 bit-es grafika és remek zenék kísérik, amiket mostanság állandóan hallgatok munka közben.

Ha elhaláloznánk, akkor a legutóbbi mentési ponton éledünk újra, amikből szerencsére kellő mennyiségű található a pályákon, de nem olyan sok, hogy ne érezzük kihívásnak ezek elérését. Ugyan ez igaz a főellenfelek nehézségére is, amik kellő kihívást biztosítanak, de néhány próba és a mozdulataik kiismerése után legyőzhetőek. A pályák, vagy inkább pályarészletek pedig egyetlen nagy összefüggő világot alkotnak, amit lehetőségünk van a játék későbbi szakaszában elejétől a végéig bejárni. Csak egyjátékos mód van ill. egy Speedrun, ami nevéből adódóan a játék minél gyorsabb teljesítését méri egy online ranglistával egybekötve, így az arra vágyók próbára tehetik az ügyességüket a játékkal akár tucatszor is.

Csupán két negatívum volt a számomra. Az egyik a gyorsutazás hiánya volt, amit a játék első felében én sem érzek szükségesnek, de a vége felé opcionálisan bekerülhetett volna a mentési pontokhoz, hogy elkerülhető legyen az olykor több 10 perces utazás a titkos dolgok meglelése végett. A másik problémám pedig az irányitással volt a PC portnál, ugyanis hiába lehet átkonfigurálni minden gombot, de volt 2 parancs, aminek sehogy sem tudtam kosztani billentyű parancsot. Részben ezért illetve a diagonális célzás miatt az Axiom Verge-hez tudom javasolni a kontrollert nagy erőkkel, mert azzal inkább kézre áll majd a játék. De ezeket leszámítva egy rossz szavam se lehet a játékra.

Mindent összevetve az Axiom Verge egy újabb számomra nagyon kellemes és emlékezetes platform játék az idén, így bátran tudom ajánlani mindenkinek kipróbálásra az Ori and the blind forest mellett. A régi motorosoknak kellemes nosztalgia lesz, az újaknak / fiatalabbaknak pedig egy jó bekapcsolódási pont és persze remek élmény.